Szilveszter napja éppen csütörtökre esett. Ilyenkor klubfoglalkozást szoktunk tartani.
Mit csináljunk az év utolsó napján?
Akik társaságra vágytak, azokat invitáltuk egy kis zenehallgatásra, nosztalgiázásra. Régi bakelit lemezekből válogattunk.
Lakóink akkor voltak fiatalok, mikor Karády Katalint a magyar filmek legnagyobb sztárjaként ünnepelték. Mindenki olyan frizurát viselt, az ő dalait énekelte. Ki ne ismerné a „Hamvadó cigarettavég…” kezdetű dalt?! Vele együtt énekeltük.
Azután léptünk egyet az időben, s gyermekeik kedvencét, Koncz Zsuzsát hallgattuk. Szívhez szólóan tudta előadni József Attila, Weöres Sándor és Radnóti Miklós megzenésített verseit.
Őt Kalmár Pál követte, aki lágy, szívet melengető hangon dalolt nekünk, miközben beszélgettünk, az elmúlt esztendőre emlékeztünk, s a számítógép képernyőjén az év eseményeinek fotóit nézegettük. Mindenekelőtt a karácsonyi műsort elevenítettük fel, Panov apótól az ünnepi menüig. Utána hangulatos rendezvények, foglalkozások emlékét idéztük, olykor felbukkant a monitoron egy-egy lakótársunk képe, aki már nincs köztünk. Fájó szívvel gondoltunk rájuk. Jó volt újra látni a fehérvári kirándulás képeit, a tavalyi farsangot, költészet napi szavalókat, kerti mulatságokat.
Végül a Csárdás királynő jól ismert dallamai mellett, egy pohár pezsegő ásványvízzel megadtuk a módját, és egymásnak minden szépet, jót kívánva, koccintottunk az „új esztendőre, nem az Újévre, mert az csak egy napig tart”, hívta fel a figyelmünket Varga István rövid köszöntőjében!
Boldog Újesztendőt kívánunk az otthon minden kedves lakójának!