2016 - Magyar Kultúra Napja
Novák László természetfotós előadása és mini kiállítása a Támasz Idősek Otthonában
Minden esztendőben megünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Idén Novák László természetfotós segítségével tettük, aki igazi nemzeti, művészi, szellemi és tárgyi értékeket csillogtatott meg nekünk.
László gépészmérnök, 1957-ben született, a szomszéd településen, Balatonalmádiban lakik, Fűzfőn dolgozik és ifjú kora óta szenvedélyes fotós. A természet szeretete, csodálata már akkor megmutatkozott, mikor a nagymamája gombászni vitte az erdőbe gyermekkorában, de ő gomba helyett a madarakat figyelte. Azóta sem szűnt meg lesni, fotózni őket, de nagyon kedveli hazánk különböző tájain rendre előbújó vadvirágokat is.
Mai előadása témájául, hogy egy kis tavaszt csempésszen az otthon falai közé, a tavaszi vadvirágokat választotta. A vetítővásznon megcsodálhattuk a hóvirág, ibolya, írisz, téltemető, tőzike képeit, miközben lelőhelyükről, életterükről is megtudhattunk pár érdekességet. Némelykor a fotó készítéséhez tartozó történettel lettünk gazdagabbak. Szegény magányos fotósnak mennyit kell járnia az erdőt egy jégbe fagyott téltemető virágért, vagy egy tőzike vízben visszatükröződő képéért? Azon túl, hogy hajnalonként, késő délután, este és ködben
– ilyenkor lehet jó képeket készíteni – úton van, vagy lesben áll, ismernie kell Magyarország virágos tájait. Szellőrózsáért a Répce és a Zala folyó vidékére, másokért a Mecsekbe, vagy éppen a Tapolcai-medencébe kell autókázni. Elárulta, hogy a kedvenc virága a fekete kökörcsin, melyet már nagyon sok változatban lefényképezett. Egy magányos kökörcsin képével, mellyel új stílust hozott a fotózásba, lett az év természetfotósa 1995-ben. Megtudtuk, hogy ez a virág „bundás”, ezért bírja jól még a fagyot is, sőt, ha nagyon hideg van, esténként lefekszik, s ha kisüt a nap, felkel! Almádi környékén a gombászokkal erdei tisztást ápolnak, gondoznak, hogy kedvencei az elhanyagolt erdőben el ne vesszenek. A Koloska-völgyben hunyort, máshol a most divatos medvehagymát, vadkórót, lent, gyöngyikét, árvalányhajat, zsályákat lehet találni. Időseink ámulva csodálták ezeknek a szelíden megbújó kis virágoknak a szépségét, amit talán eddig észre sem vettünk.
Mini kiállításunkra, hogy ízelítőt kapjunk az állatokról készült fotókból és a tájképekből is, hat képet hozott magával. Féltve őrzött kincseket osztott meg velünk, amit ezúton is köszönünk. Lakóink egy hónapon keresztül csodálhatják a Balaton felvidék ködből kiemelkedő tanúhegyeit, a víztócsában tükröződő ürgét és a vízre éppen leszálló kecses darumadár csapatot. Ezeket a pillanatokat nehéz elkapni, hosszú időt tölt a fotós a vártán, de saját bölcs mondása szerint „Akkor kell akarni, amikor lehet”, különben úgy jár, mint a vadkörtefával, mire odaért, hogy tavaszi pompájában lefényképezze, kivágták.
Előadás végén még lehetőségünk volt kérdéseket feltenni és megköszönni, hogy elfogadta meghívásunkat, s ezzel a gyönyörű előadással ajándékozott meg bennünket.
