Toszkán-szigetek, Korzika
Győrffy Gyula élménybeszámolója
Ígéretéhez híven Gyula ismét eleget tett meghívásunknak, ezúttal az olasz csizma nyugati partvidékéről kiindulva hajókáztunk, hogy a Tirrén-tenger természetével is megismerkedjünk, barátkozzunk az éghajlattal, vitorlánkba fogjuk szeleit és hasítsuk a tenger hullámait.
Jó szelünk volt, hamar Giglióba értünk, ahol megemlékeztünk a Costa Concordia tragédiájáról, persze a hajóskapitány szemszögéből vizsgálva a történteket. Továbbhajózva messziről megpillantottuk Montecristo piciny szigetét, ma természetvédelmi terület, megközelíteni sem szabad. Célunk Korzika volt, mely a nagy Napóleon szülőföldje. A Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete, különlegessége, hogy gyönyörű zöld, ellentétben a többi toszkán szigettel, melyek a tenger örökös ostromától lekopaszodtak és csodálatos alakzatokat felvéve csiszolódtak, formálódtak. Bonifacio meredek sziklafalaihoz érkezve kikötöttünk, s bebarangoltuk Korzika legnagyobb városát, mely Európa egyik természeti csodája. Megérintett bennünket a történelem lehelete, innen indult a nagy hódító, hogy aztán Elba szigetére térjen vissza? Garibaldiról sem feledkeztünk meg, ha már erre jártunk megnéztük a Szardíniához tartozó Maddaléna szigetvilágban megbúvó birtokát.
Bárcsak valóban megtettük volna ezt az utazást, de hát mi csak ültünk, néztük a szebbnél-szebb felvételeket, fotókat a napkeltéről, naplementéről, erődökről, ódon épületekről, hallgattuk az előadást, háttérben a toszkán nép csodálatos andalító muzsikájával és lélekben valóban ott voltunk.
Kedves kapitányunknak köszönjük ezt a szép utazást! Tudjuk, megint nagy útra indul, természetesen visszavárjuk egy újabb beszámolóra!